Vetkőzik. Mint magvaváló érett gyümölcs húsa a magról, oly könnyedséggel hullik testéről le a ruha. Blúz. Egy pár lágyan gömbölyödő tejfehér habcsók, rózsaszín szarvacskákkal. Bugyi. Két mozdulat, és pőre. Hajlataiban zizzenő idő. Fehérsége, mint a lábosból kifutó tej szétfolyik a vetetlen ágyon. Fekszik az ágyon, a lámpa alatt. Anyaszült meztelen. Hámlik a lelke. Fénytelen. Száraz. Azokra gondol, a kik elmentek. Akik elengedték a kezét. Mintha vénülne. Egyre gyakrabban gondol a halálra. Félőn, mint fűszálról épp legördülő harmatcsepp, mely tudja mi vár rá: a föld.
Baszatlan.