Fekszik az ágyon, a lámpa alatt. Anyaszült meztelen. Merőn nézi a falat. Szürkésfehér. Vénül. Azokra gondol, akik elmentek, akik elengedték a kezét, s a halálra, félőn, mint a fűszálról épp legördülő harmatcsepp, mely tudja mi vár rá: a föld.